„Nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon, ilyen sikernek lehetek részese, hogy BL-döntőben léphetek pályára – mondta a 18 éves Kovacsics Anikó. – Tavaly az elődöntőig jutottunk már, most ott lehetünk a fináléban. Viszont egy évet öregedve, rutinosodva a mostani eredményekhez nekem is jóval több közöm volt, van, mint az előző idényben, így ezt inkább a magaménak érzem. Az elődöntő előtt mást sem hallottunk, hogy a Hypo ennyire meg annyira erős, döntősök voltak az előző kiírásban, milyen nehéz lesz ellenük. Én azonban úgy voltam vele, hogy nincs verhetetlen csapat. Ez aztán az elődöntőben be is igazolódott. A Viborgot hasonlóan nem tartottam verhetetlen együttesnek, bár azért tőlük már jobban tartottam. Tele vannak világsztárokkal, akiket különböző válogatottakból szedtek össze. Az elődöntő előtt egyáltalán nem izgultam, a finálé első meccsén viszont már igen, főként mert kezdőként mentem fel a pályára.”
„Hétközben már úgy készülhettem, hogy a szokottnál is több szerepet kapok Dániában Görbicz Anita kiesésével. Miután már játszottunk és nyertünk irányítónk nélkül, olyan nagy terhet és drukkot azért nem rakott rám pluszban ez a dolog. Viszont a meccs előtt már éreztem a gyomromban, azért ez most más lesz, mint volt eddig. Szerencsére amikor kifutottunk melegíteni a pályára, akkor már nem volt semmi gondom ezzel. Sokat segített az az ötszáz magyar drukker, aki elkísért minket és nagyobb hangulatot csinált, mint a létszámban több dán drukker.”
„A Viborgon érezni lehetett, hogy nehezen találja a játékát Bojana Popovics hiányában, és mintha túlságosan is Görbicz Anitára készültek volna fel a Győrből. Így viszont meg tudtuk lepni őket, különösen én. Mondta is Rotis-Nagy Gabi a meccs előtt, magasak a védőik középen, gyorsaságommal meg tudom lepni őket, csináljam meg bátran, nyugodtan, amit tudok. Amíg a társakra figyelnek, nekem ott lesz a hely a betörésre és a lövésre. És valóban, ott is volt. Örülök, hogy az elején lendületet tudtam adni a csapatnak. Győzelmünk alapját azonban az jelentette, hogy a védekezésünk összeállt, amennyire örültek a dánok a hatosfalas védekezésünknek, legalább annyira tanácstalanok voltak annak feltörésével szemben.”
„A kiállításom, a piros lap valóban benne volt a védekező mozdulatomban, de azért az akkor és most utólag is többféleképpen megítélhető. Nagyon csalódottan mentem fel a lelátóra, el is sírtam magam. Percekbe telt, amíg magamhoz tudtam térni. A második félidőben aztán már volt erőm szurkolni is a lányoknak, az utolsó öt percet pedig már együtt örültem velük. Senki nem bántott, nem szólt hozzám egy rossz szót a kiállítás miatt. Én pedig nagyon boldog voltam, hogy Anita hiánya és az én kiválásom sem törte össze a csapatot és a remek kezdés után, a második félidőt is bírva megnyerte a mérkőzést.”
„Veszprémben két napon keresztül négyszer tudunk edzeni hétközben, egyelőre még nem tudjuk pontosan, hogy Görbicz Anita visszatérhet-e, illetve ott lehet-e a visszavágón, vagy sem. Tettünk egy lépést a végső siker felé, de szombaton új mérkőzés kezdődik, a dánok idegenben is képesek győzni. Biztos vagyok abban, hogy a Viborg nem adja majd olcsón a BL-serleget, de ha már megfogtuk, fel is szeretnénk azt emelni. Nagy segítség lehet számunkra ebben a teltházas Veszprém Aréna - bízom benne, hogy ötezer ember drukkol majd nekünk -, valamint az, hogy a dániai taktikánkat és formánkat itthon is meg tudjuk ismételni. Különben pedig úgy tervezem, a mérkőzés felében ezúttal nem a szurkolók létszámát és hangerejét növelem a lelátón, hanem a pályán jó játékkal és gólokkal segítem a csapatot.”
