- Nehéz döntés volt?
- Nagyon, életem egyik legnehezebb döntése elé állított a sors. Azt azonban már korábban is hangsúlyoztam, hogy nem mondtam le. Mind a szövetségi kapitányi poszt, mind a klubedzőség teljes, főállású embert kíván. Sajnos, szakmailag összeférhetetlen volt a két pozíció, így csak az egyiket tarthattam meg. Sokat tanultam az esetből, de egy évet öregedtem is közben. Nagyon nagy megtiszteltetés volt irányítani a női válogatottat. Sajnos az élet hozta a változtatást.
- Azért a lányok csak győzködték, hogy maradjon...
- Nem nagyon beszéltem most velük, de biztosan fognak majd keresni a következő hetekben. Egy-két sms azért jött tőlük, de főként azt írták, sajnálják, hogy nem maradok velük.
- Mit tippel, ki lesz az utódja?
- Nem szeretnék nevekkel dobálózni. Rengeteg jó szakembert találok alkalmasnak a posztra, de többségük klubnál dolgozik. Biztos vagyok benne, hogy a szövetség nemsokára megtalálja a megfelelő személyt a válogatott élére.
- Bárki is kövesse önt, sok feladat vár rá.
- Ez egészen biztos, hiszen tulajdonképpen csapatot kell építeni. Van az együttesben néhány krízisposzt, mint például a beálló és a balátlövő, ezekre a helyekre meg kell találni az alkalmas játékosokat. Bátran lehet a fiatalokhoz nyúlni, hiszen folytatni kell a generációváltást. Az is lényeges, hogy ne csak jó szakember legyen az illető, hanem jó pszichológus is. A nők mindig több törődést igényelnek, mint a férfiak, jobban kell foglalkozni a lelkükkel.
- Milyennek ítéli meg kapitányi időszakát?
- Röviden közepesnek. A pozitív élmények közé sorolom például az olimpiai negyedik helyet, viszont az Európa-bajnoki nyolcadik pozíció egyértelmű csalódás volt. Nemcsak nekünk, hanem a közvélemény számára is. Én személy szerint szép sikernek tartom a szlovákok elleni vb-selejtezőn aratott győzelmeket, még akkor is, ha a kötelező feladatok közé tartozott. Utóbbi párosításunkat kompenzációként fogom fel az Eb-csoportunkért, ami bombaerős volt.
- Mire lehet majd képes a válogatott az Eb-selejtezőkön, a dániai Világkupán, majd a kínai világbajnokságon?
- Nehéz kérdés, hiszen addig várhatóan felépülnek majd olyan kulcsjátékosok, mint Görbicz Anita és Szamoránsky Piroska is, velük minden bizonnyal erősebb lesz a csapat. Az biztos, hogy rengeteget kell gyakorolniuk együtt, sok időre és sok összetartásra van szükség. Már az én kapitányságom alatt is az volt a gond, hogy az edzőtáborok elején nem működött a gépezet. Az én esetemben legalább száz, közösen ledolgozott munkaóra hiányzott az együttesből.
- Láthatjuk még valamelyik nemzeti csapatunk élén a jövőben?
- Nem zárom ki a lehetőségét, hiszen óriási megtiszteltetés a szövetségi kapitányi poszt, ám ez még a jövő zenéje.
- Ahogy a válogatottra, úgy a Dunaferre is igaz, hogy töménytelen munka vár a csapatra. Felfrissül a játékoskeret, rutinos játékosok mentek el, fiatalok érkeztek. Mi lehet a cél a következő szezonban?
- Úgy gondolom, hogy a költségvetésünket meg kellene hatszorozni ahhoz, hogy a Szeged vagy a Veszprém szintjét elérjük. Most azon dolgozunk, hogy a szerényebb lehetőségeink mellett fiatalokkal próbáljuk meg elérni a lehető legjobb eredményt. Nyolc-tíz új játékos érkezett, így őket is be kell építeni a csapatba. A rengeteg rutintalanabb kézilabdázó miatt pedig igazi nevelőmunkát kell majd folytatnunk. Egyébként egyértelműen megerősödött a bajnokság középmezőnye, így egy-két ponton múlhatnak majd a helyezések. Úgy számolok, hogy a 3-6. hely között futhatunk majd be.
