Nagy Károly: Mi is bajnokok vagyunk

„Már évek óta tisztában kell lennünk azzal: nem biztos, hogy Magyarországon a miénk a negyedik legerősebb csapat. Sorrendben azonban most már negyedszer jutunk el odáig, hogy ennél rosszabb helyen nem végezhetünk, ez pedig nem lehet a véletlen műve. A körülményeink és a lehetőségeink ugyanis arra sem lennének elegendőek, hogy a nyolcba bekerüljünk. Csapatom átlagéletkora az egyik legfiatalabb az élvonalban és jövőre biztos, hogy a mienk lesz a „leg”, mert aki nálunk kicsit is kiemeli a fejét, arra rögtön lecsapnak mások. Mi ugyanis nem tudjuk megtartani az értékeinket, aminek anyagi okai vannak. Így mindig fiatalokkal vagyunk kénytelenek feltölteni a keretet, de legalább jó, hogy van miből újra és újra építkezni, bár most egy kicsit kezd elfogyni ez a történet.”

„A szezonnak úgy vágtunk neki, hogy nehéz idényünk lesz, de aztán visszajött hozzánk a válogatott balszélső, Harsányi Gergő, így lehetőségeink egy kicsit kitágultak. Riválisainkkal ellentétben, gondolok itt a Balatonfüredre, a Debrecenre, a Tatabányára és a Gyöngyösre, nem igen tudtunk erősíteni, de nemhogy visszaléptünk volna, még a vártnál is könnyedebben jutottunk be a felsőházi rájátszásba és játszhattunk az elődöntőben a címvédő Veszprémmel.”

„Egy ilyen szavazós játék számomra azért izgalmas, mert összevetést kapok arról, hogy a szurkolók, az olvasók hogyan rangsorolják az edzőket. A szakmában szerintem sok tréner reálisan el tudja magát helyezni a sportági rangsorban, tudja holt tart és hol a helye. Azt azonban tudnunk kell és abban hiszek is: egy edzőt mindig és mindenkor csak és kizárólag az eredményei minősítenek. Így ezt ennek a szavazásnak is tükröznie kell. Más kérdés, illetve csak számunkra jelent vigaszt, kapaszkodót: a mi szintünkön, képességeinkhez és tudásunkhoz mérve mi is bajnokok lehetünk, mégha érmet, főként aranyérmet nem is kapunk érte.”

„Érdeklődve várom az év felfedezettje verseny végeredményét is, amelyben két játékosom is érintett. Állítom, Balogh Zsolt, de különösen Lékai Máté korosztályában kiemelkedőt nyújtott. Az ő korukban más nem játszik olyan meghatározó szerepet klubcsapatában, mint ők ketten. Nagy Kornél már kész felnőtt játékos, méghozzá évek óta, nem igazán az ő terepe ez a versengés. Ancsin Gábor remek képességű játékos, de a szezonban csak pillanatai voltak. Lele Ákos szintén nagy tehetség, ám ellentétben például az elöl-hátul hasznos Lékaival, a tatabányai játékos csak támadásoknál van fenn a pályán.”

A PLER 33 pontot szerzett az alapszakaszban, öt ponttal maradt le a dobogóra odaférő Dunaferrtől, de két ponttal előzte meg azt az ötödik helyen végző Balatonfüredet, amely így a rájátszásban csak az 5-8. helyért folytathatta a szereplését. Az elődöntőben az MKB Veszprém már semmi esélyt nem adott nekik: az idegenbeli kilencgólos vereséget (38-29), a hazai visszavágón tízgólos (35-25) követte. A harmadik helyért azzal a Dunaferrel mérkőzhetnek meg, amely itthon az elérhető riválisok közé tartoznak esetükben: az alapszakaszban idegenben 24-22-es vereséget a hazai 31-27-es győzelemmel bosszulták meg. A PLER a KEK-be is ment egy kört: a török Mersint összesítésben 58-55-tal búcsúztatták, mielőtt a 3. fordulóban a Dunaferr kettős győzelemmel és 61-56-os gólkülönbséggel kiejtette volna őket.