- Nem tudom, a Ferencváros és főleg a Hypo után hogyan lehet megszokni Vácot? Valószínűnek tartom, hogy azért mások itt a körülmények. Mi az, ami Téged idehozott?
- Igazából azok a komoly célkitűzések, amiket András (Németh András, vezetőedző - a szerk.) is megfogalmazott. Úgy gondolom, az, hogy a csapat a legjobb négybe akar kerülni nagyon komoly célkitűzés és egy új feladat számomra. Ráadásul mindezt az én vezérletemmel szeretné elérni.
- Azért gyanítom, hogy Európában nagyon sok csapathoz szerződhettél volna a tudásod, az eddigi teljesítményed alapján. Téged vonzanak az olyan kihívások, amikor Te lehetsz a csapatnak a húzó embere, Tőled várnak mindent, a Te válladat nyomja a teher?
- Egyelőre nem tudom, ám most úgy gondoltam, ez új motiváció ahhoz, hogy minél jobb formába kerüljek. Így van egy cél, amiért a maximumot kell kihoznom magamból. Szeretnék nagyon jó teljesítményt nyújtani a bajnokságban és bízom benne, hogy emiatt a válogatottban is megfelelően teljesítek majd.
- Volt már hasonló szereped a Fradiban, mielőtt Bécsbe szerződtél. Legalábbis az utolsó egy-két évben elég nagy teher nyomhatta a válladat, mert egy fiatal csapat volt akkor alakulóban.
- Hát igen, úgy tűnik, akkor az bevált, mert bajnokok lettünk, sőt EHF-kupát nyertünk.
Hozzá kell tenni, hogy Vácon nagyon sok tehetséges fiatal van, akiknek remélem, példaképe lehetek és a teljesítményét, vagy adott esetben a jó játékát tudom segíteni. Igazából most az a lényeg a csapatnál, hogy felvegyék azt a ritmust, amit András diktál és megértsék mindazt, amit meg szeretne valósítani. Akkor úgy gondolom, nem lehetetlen a célkitűzést teljesíteni.
- Túl vagy a két éves ausztriai kiruccanáson. Végül is, ha nagyon tömören és röviden kell értékelned, azt kaptad, amit vártál, olyan célokat értél el, amiket szerettél volna? Milyen a mérleg?
- Igazából a cél az lett volna, hogy BL-t nyerjek, ami sajnos nem jött össze. Úgy tűnik, ez már nem is fog összejönni a pályafutásom során. Nem tudom, mit hoz a jövő. Nagyon közel álltunk hozzá, de sajnos nem sikerült. Az első évem nagyszerű volt a Hypoban, a második pedig nagyon rossz. A végén már folyamatosan azon járt az eszem, hogy itthon szeretnék lenni, mert ez az én hazám és itt érzem jól magamat. Ez be is bizonyosodott, ahogy visszatértem, mintha újjászülettem volna. Nagyon élvezem az itthonlétet.
- Ebben az egész döntésben mennyire játszott szerepet a válogatott - hogy még közelebb légy? Igaz, Bécs is csak 240 km.
- Igen, az volt még a Hyponál a probléma, hogy csak a BL-re volt kihegyezve a történet. Így eléggé egyoldalúvá vált a dolog, kevés színvonalas mérkőzést játszottunk a bajnokságban. Nagyon meccshiányos voltam, a válogatottba is úgy érkeztem a selejtezőre, hogy másfél hónapja nem játszottam egy igazán jót. Úgy gondolom, idehaza tényleg megfelelő formába tudok lendülni.
- Akkor ez azt is jelenti, hogy a Vác mellett a válogatottnak is vezéregyénisége leszel Sanghajban, a világbajnokságon?
- Hát, legyen így. Nagyon bízom benne, szeretnék már egy olyan világbajnokságon részt venni, ahol nem csak kilengéseim vannak egy-egy meccs erejéig, hanem állandóan jól tudok teljesíteni.
- Hogy érzed, hol tartasz most a pályafutásodban?
- Hát nem tudom, a válogatottal szeretnék még egy érmet szerezni. Igazából most kellene a pályafutásom azon részének jönnie, amikor már érett játékot tudok nyújtani. Remélem, ezt meg tudom valósítani.
A Tóth Tímea-interjú
