– Az is vagyok.
– Netán sokáig tartott az ünneplés?
– Inkább a mérkőzés tartott sokáig... Nagyon kemény volt, borzasztóan elfáradtunk. Különben sem valami friss a társaság, hiszen húzós sorozat kellős közepén vagyunk, sűrű és nehéz a program. A vasárnapi kupameccs előtt néhány nappal Debrecenben léptünk pályára sordöntő mérkőzésen a bajnokság elődöntőjében. Ráadásul ott van még a válogatott: egy keveset tudtam pihenni és már indultam is az összetartására. Ezt persze nem panasznak szánom. Sportoló vagyok, erre tettem fel az életemet.
– Furcsa is lenne, ha panaszkodna egy ilyen siker után...
– Eszemben sincs. Nagyszerű sportélmény volt a Metz kiejtése, a KEK-döntőbe jutás sokat jelent a klubnak, a magyar kézilabdázásnak és természetesen nekünk, játékosoknak is. A francia csapat sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint az első meccsen. Igaz, előre tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, de a közönség fantasztikus hangulatot teremtett a népligeti csarnokban, a szurkolóink rendre átsegítettek bennünket a holtpontokon, és a csapatban is mindig akadt valaki, aki egy-egy villanással új lendületet adott. Pasi (Pastrovics Melinda) bravúros védései szintén kulcsfontosságúak voltak.
– Nem bánja, hogy vereséggel kerültek a döntőbe?
– Egyáltalán nem. Szerettünk volna nyerni, de a lényeg, hogy összesítésben mi voltunk a jobbak.
– A KEK-finálét vagy a magyar bajnoki döntőt preferálja?
– Ha azt veszem, hogy bármelyik csapatsportágban hatalmas dolog nemzetközi trófeát nyerni, a KEK-et helyezem előtérbe. Az viszont a bajnokság jelentőségét növeli, hogy a döntőbe jutással Bajnokok Ligája-szereplők lennénk, de persze ehhez egy lépést még kell tennünk a Debrecen ellen. De elméleti kérdés ez, hiszen egyik sorozatot sem vesszük, vehetjük könnyedén a másik miatt.
– Mit tud a KEK-döntőbeli riválisról, az Alicantéról?
– Csak annyit, hogy a spanyol csapatot erősíti a litván Bernataviciute, aki korábban Fehérváron kézilabdázott. Többet nem nagyon, de Elek Gábor nyilván feltérképezi az ellenfelet és alaposan felkészít belőle minket. Anélkül, hogy különösebben ismerném, kijelenthetem: le akarjuk győzni az Alicantét! Ha idáig eljutottunk, nagyon jó lenne megszerezni a KEK-trófeát, már csak azért is, mert vezetőedzőnk ezzel édesapja, Elek Gyula nyomdokaiba léphet, aki 1976-ban nyert KEK-et a klubbal.
– Elek Gyula bajnokságokat is nyert a Fradival...
– Értem a célzást. Gábor és mi is szeretnénk bajnoki aranyérmet. Fiatal, fejlődőképes és elszánt csapatunk van, két-három év alatt talán letaszíthatjuk a trónról a most egyeduralkodó ETO-t...
