- A legnagyobb videómegosztó portálon többen látták a pekingi drámáját, mint Usain Bolt három világcsúcsát vagy Michael Phelps nyolc aranyérmét, de még az amerikai elnöki posztra pályázó Barack Obamánál és John McCainnél is népszerűbb lett. Gondolom, ilyen áron azért nem vágyott a hírnévre…
- Hát ez aztán egyáltalán nem hiányzott. Nem vágytam erre. Sokkal jobban örültem volna annak, ha azért figyelnek fel rám, mert eredményesen szerepelek. Ez azonban nem jöhetett össze, azzal a rossz mozdulattal minden elszállt. A harmadik szakítógyakorlat után a lökéshez már oda sem állhattam. A fájdalmam nem lelki, sokkal inkább fizikai. Ha viszont a terv szerint haladok tovább, a huszonnyolc fős mezőnyben odaérhettem volna a tizedik-tizenkettedik hely környékére. Ehhez száznyolcvan-száznyolcvanöt kiló körüli lökés kellett volna még.
- A száznegyvennyolc kilogramm okozta a vesztét. Mennyit szakított a felkészülés során?
- A száznegyvennyolc kilónak nem szabadott volna gondot okoznia, edzésen a százötven is megvolt. Méghozzá viszonylag simán. Azóta sem jöttem rá, mi történhetett Pekingben. Rengeteg fotót láttam róla, a videófelvételt viszont csak kétszer néztem meg. Az is elég volt. Komolyabb sérülésem soha sem volt, a könyökömmel sem volt korábban baj.
- Azóta pedig az edzések helyett a kórházakat látogatja…
- Most is bent vagyok éppen a Sportkórházban. Akik harminc éve itt dolgoznak, azok is azt mondják, ilyen sérülést még soha nem láttak. Én sem emlékszem hasonló esetre. Tegnap került le a jobb karomról a gipszsín, végre elkezdhettük a gyógytornát. Ez napi két alkalmat jelent. A legegyszerűbb gyakorlatokat végezzük csak egyelőre, hajlítások, nyújtások, csuklómozdulatok. Még ahhoz is kell még legalább egy hónap, hogy teljesen ki tudjam nyújtani a karom. A rögzítőkötéstől még nem szabadulhattam meg végleg, éjszakára vissza kell helyezni. A sín az első néhány napban alaposan megnehezítette a dolgomat, a legapróbb mozdulatnál is fájdalmat éreztem. Nagyon zavart, főleg az öltözködésben és a fürdésben. Egy hét elteltével aztán hozzászoktam.
- Az olimpiáról sérülés miatt lemaradt birkózót, Módos Pétert alig látogatták meg páran. Önre sokan voltak kíváncsiak?
- Jönnek, mennek az emberek, mindenki jobbulást kíván és biztat. A családtagok, a barátok, az ismerősök természetesen nem feledkeztek meg rólam, ahogy a súlyemelőtársak sem. A szövetséggel is napi kapcsolatban állok, Fehér Tamás elnök és Halász István főtitkár is gyakran érdeklődik a hogylétem felől.
- Mennyi munka veszett kárba a balszerencsés gyakorlattal?
- Rengeteg. November óta heti két edzéssel készültem a tatai edzőtáborban. Az az egy dolog lebegett a szemem előtt, hogy a kínai fővárosban bizonyítsak. Ez lett belőle, de eljön még az én időm.
- Mikor jöhet el? Mikor állhat újra edzésbe, és mikor versenyezhet újra?
- Reális esélyt látok arra, hogy fél év múlva elkezdjem a könnyített gyakorlatokat, majd nem sokkal később ismét teljes intenzitással dolgozhassak. Tavasszal Európa-bajnokság, ősszel világbajnokság lesz. A romániai Eb-részvételről nem is álmodom, de a dél-koreai vb-szereplésre van sanszom. Ott akarok lenni.
- A legtöbb klub pénztelenségben szenved, mi a helyzet a Nyíregyházi VSC háza táján?
- Két éve igazoltam Oroszlányból Nyíregyházára. Cseppet sem bántam meg a döntést, az idő egyelőre engem igazol. Ennél az egyesületnél minden feltétel adott ahhoz, hogy csak a versenyzésre koncentráljak. Csak állhatnék már újra edzésbe!
- Egyetlen olimpikonként képviselte a magyar súlyemelősportot a játékokon. Hogy süllyedhetett ilyen mélyre ez a szakág?
- Jelenleg nem sok okunk van az örömre, de biztató a jövőkép. Az athéni doppingbotrány miatt sokan abbahagyták, még kisebb lett a merítés, most viszont úgy tűnik, mégis reménykedhetünk. Mert igenis vannak tehetségeink. A következő olimpiára újra összeállhat egy erős magyar súlyemelőcsapat.
- Kedvese, a birkózó Szerencse Mónika is majdnem kijutott Pekingbe, végül azonban nem szerzett kvótát. Londonban mindketten ott lesznek?
- Az lenne a lehető legjobb. Remélem, neki is, nekem is sikerül. Móni korábban tíz évig cselgáncsozott, 1999 óta birkózik. Mindvégig esélye volt a kvalifikációra, végül egy sérülés akadályozta meg abban, hogy biztosítsa a helyét az olimpiai csapatban. Ha minden jól megy, és elkerül minket a sérülés, ott lehetünk 2012-ben, Londonban. Mindketten.
