Franciaország-Izland. Ha valaki néhány héttel ezelőtt ezt a két csapatot jósolta volna a döntő résztvevőinek, minden bizonnyal őrültnek, vagy legalábbis vicces kedvűnek tartották volna a szakemberek.
Nos, létrejött a párosítás, amelyre senki sem számított, leszámítva talán a két együttes szurkolótáborának legelvetemültebb tagjait, és ezen előzmények tudatában megjósolhatatlan volt, melyik nemzeti együttes nyakába akasztják majd az olimpiai aranyérmet.
Az ötkarikás játékok elmúlt évtizedeinek fényében pedig még meglepőbb, hogy ez a két válogatott mérte össze erejét a mindent eldöntő mérkőzésen. A Kakasok eddigi szerepléseik alkalmával mindössze egy bronzérmet kapirgáltak össze maguknak, míg Izlandnak hat részvételén nemcsak hogy babér, de még medália sem termett.
A pekingi játékokon a gallok szinte hibátlanul meneteltek a döntőig, egy döntetlen mellett csupa győzelem díszeleg a csapat neve mellett. Izland útja ezzel szemben igencsak rögös volt a vasárnapi ütközetig, ám a kiélezett helyzetekből mindannyiszor győztesen kerültek ki, és összességében megérdemelten szállhattak harcba a legfényesebb éremért.
Ha pedig már ott voltak, nem is vallottak szégyent: az első tíz percben sikeresen verték vissza a francia támadásokat, és úgy tűnt, uralmuk alatt tartják a mérkőzést. Ekkor azonban felszívták magukat a Kékek, és a kiváló napot kifogó Nikola Karabatic és Cédric Burdet vezetésével az első negyedóra végén már náluk volt az előny.
Az izlandiak nem tudták lekövetni a franciák ritmusváltását, akik futószalagon szállították a gólokat, és már az első félidőben látszott, 180 fokos fordulatnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ne az ő sikerükkel záruljon a találkozó. A különbség az első játékrész végéig ötgólosra hízott, ám ebben nagy szerepe volt Thierry Omeyernek is, aki rendkívül jó százalékkal hatástalanította az izlandi próbálkozásokat.
A folytatásban, ha lehet, még magabiztosabbá váltak a Kékek, és jó védőmunkájukat briliáns támadásokkal koronázták meg, aminek más nem is lehetett az eredménye, mint az olimpiai arany.
Franciaország kézilabdásai elsőként ünnepelhettek ötkarikás bajnoki címet, míg Izland továbbra is várhat első olimpiai címére, azt azonban leszögezhetjük: ha hetekkel ezelőtt felajánlották volna az ezüstérmet Stefanssonéknak, minden bizonnyal elfogadták volna. Igaz, ez most vajmi kevéssé vigasztalja a „jéglakókat”.
