Történelmi hőstett küszöbére léptek a Kemény Dénes dirigálta férfi pólósaink, 2000 és 2004 után 2008-ban is felállhatnak az ötkarikás pódium tetejére. Ez lenne a sportág történetének első klasszikus triplázása, hiszen a britek a hőskorban úgy aratták le egymást követően háromszor a babérokat, hogy az 1908-as és az 1912-es sikert a háborús kényszerszünet után 1920-ban lebonyolított csonka játékok megnyerésével fejelték meg.
A tizenhárom fős keretből hatan már az auszik és a hellének földjén megdicsőült különítménynek is a tagjai voltak, ha vasárnap a magyar válogatott több gólt lő az Egyesült Államok ellen, mint amennyit kap, akkor Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán is elhelyezheti harmadik olimpiai aranyérmét a medáliák tárolása céljából fenntartott vitrinben.
De ne szaladjunk ennyire előre! Előbb le kell győzni az amerikaiakat! Ez pedig nem ígérkezik könnyű feladatnak. Lássuk, hogyan jutottak el egyáltalán döntőbeli ellenfeleink a végelszámolásig! A házigazda kínaiakat 8-4-re, az olaszokat pedig 12-11-re verték, remekül kezdtek tehát a csoportban. Eztán jött azonban csak a java, délszláv óriások vártak rájuk.
A magyarok mumusától, Szerbiától kikaptak 4-2-re, a folytatásban viszont 7-5-re legyűrték a világbajnok horvátokat. A B csoport küzdelmeinek zárónapján 8-7-re nyertek Németország legjobbjai ellen, és a körbeverésből jól jöttek ki, csoportgyőztesként nyomban az elődöntőben találták magukat.
Ott aztán újrázhattak a szerbekkel. De még hogy! Alekszandar Sapicsék sokáig emlegetik még azt a napot, amikor 10-5-ös leckét kaptak az amcsiktól. A csapatkapitány, Tony Azevedo háromszor villant, Ryan Bailey és Layne Beaubien kétszer-kétszer, Jeffrey Powers és Rick Merlo egyszer-egyszer talált be. Náluk így jött össze a tíz, Dejna Udovicsics legénységében pedig Vladimir Vujaszinovics (2), Dusko Pijetlovics (2) és Alekszandar Sapics volt eredményes.
A szerbek csupán a második negyed ötödik percéig voltak partiban. Ekkor állt 4-4 a táblán, utána futhattak az eredmény után. Védekezésük hatástalan volt, támadójátékuk pedig vérszegény, utóbbival kapcsolatban sokatmondó adat, hogy 10:16 perccel a mérkőzés vége előtt lőttek utoljára gólt. Tekintve, hogy a teljes játékidő is mindössze 32 minutum, ez édeskevés egy olimpiai elődöntőben. De talán még az utcák, terek bajnokságában is.
Persze könnyen beszélünk mi, magyarok, elvégre a kontinensbajnok Montenegró elleni elődöntőben feltámadt a csapatunk 3-6-ról. Merészet húzott Kemény kapitány, Szécsi helyére Gergely Istvánt állította a kapuba, ez pedig nyerő húzásnak bizonyult. Gergely kivédte a délszlávok szemét.
Ez önmagában még nem lett volna elég az üdvösséghez, az i-re a pontot, a találkozó jelentős részében csak vergődő, a végére azonban megtáltosodó Kásás Tamás tette fel. Hajrában lőtt gólja, labdaszerzése, és két dobásblokkolása elengedhetetlen volt a győzelemhez. A vége 11-9 lett ide.
Sorsszerű lett volna a szerbekkel meccselni az aranyért, de nem őket, hanem az amerikaiakat kell megvernünk. Az elmúlt négy évben egyszer sem kaptunk ki tőlük, legutóbb még a nyár elején, egy leányfalui edzőmérkőzésen nyertünk ellenük 7-6-ra. Ezzel az eredménnyel Pekingben is kiegyeznénk. Az pedig a magyar vízilabdasport kilencedik ötkarikás elsőségét jelentené.
