A svájci pályafutása 99. ATP-döntőjében 69. győzelmét aratta, de
2011-ben Bázel és Doha után csak a harmadikat, egyben ez volt idei első
diadala mesterversenyen (összesen pedig a 18., eggyel marad el a rekorder Rafael Nadaltól).
A 16-szoros Grand Slam-bajnok szettveszteség nélkül jutott el a
fináléba, de saját formája mellett abban bízhatott, amiben szombaton
Thomas Berdych ellen, a francia három órás csatában múlta felül John Isnert az elődöntőben, így kiütközhettek rajta a fáradtság jelei.
Federernek számos friss emléke lehet Tsongáról, hiszen nyolc egymás elleni meccsükből ötöt az idén rendeztek, kétszer kikapott három győzelem mellett, legutóbb New Yorkban sima 6:4, 6:3, 6:3-mal rendezte le és lépett tovább a US Open-negyeddöntőből.
A mérkőzés a torna 2008-as bajnokának bréklabdájával indult, de onnantól egy ember volt a pályán. Federer türelmesen teniszezett, ahelyett, hogy a nyerőkre ment volna, inkább riválisa hibáira várt, amelyek szép számban érkeztek, végül 6:1-gyel hozta a szettet.
Benne volt a pakliban, hogy olyan gyorsan véget ér a döntő, mint az első felvonás, viszont Tsonga gondoskodott róla, ne legyen így. Úgy kezdte el püfölni a labdát, mint a wimbledoni emlékezetes fordítása során, de csak bréklabdákig jutott. Legközelebb az áttöréshez 4:4, 30:40-nél járt, Federer már verve volt, ám tenyerese éppen az alapvonal mögött landolt.
A játszma végül rövidítésbe torkollt, ahol 5-0-s előnyét nem herdálta el Federer, akinek bár hosszú évekbe telt, de 2009-es Roland Garros-diadala után fedett pályán is meghódította Párizst, egyben Bázel után két hét alatt második tornáját húzta be.
Ezek után ki merne címvédése ellen fogadni a jövő vasárnap rajtoló londoni idényzárón...