Ez volt az a nap, amikor Roger Federer csak az előzenekarban kapott helyet a centeren (persze hétfőn és szerdán már szokhatta ezt a szerepet és alapvetően egyáltalán nem zavarta, annál sokkal profibb). A svájci azért könnyedre vette a figurát és úgy teniszezett Tommy Haas ellen, mint aki el nem tudja képzelni, hogy bármi történik, a végén nem ő nyer. Nagyjából így volt ezzel a veterán német is, nem hitt a meglepetésben, tudta, az elődöntőbe jutással már nagyot alkotott, olyat, amire fénykorában sem volt képes. A helyenként látványos, de gyakorlatilag végig izgalommentes előadás kellemes felvezetésnek bizonyult: az győzött, akinek kellett, már csak egyetlen mérkőzésre voltunk attól, hogy megvalósuljon a két hete (akkor lépett vissza Rafael Nadal) dédelgetett álom, a Federer-Murray döntő.
A szereposztók számítását csak egyvalaki húzhatta keresztül: Andy Roddick.
Az amerikai kétszer játszhatott már a tenisz legértékesebb serlegéért, de Federer 2004-ben, majd egy évvel később is legyőzte. A hazaiak persze inkább azokra az eredményekre, adatokra koncentráltak, amik az ő kedvencük diadalát vetítették előre, erősítették.
1. A 26 éves Roddick tavaly már a második fordulóban kikapott Tipszarevicstől az AEC-ban.
2. Murray az eddigi nyolc találkozójukból hatszor jobbnak bizonyult nála és három éve, a sokkal tapasztalanabb, gyengébb Murray is nyerni tudott ellene Wimbledonban.
3. Roddick lehet a fáradtabb, mert a negyeddöntőben ő 3 óra 51 perces csatában verte Lleyton Hewittot, míg Murray 1 óra 42 perc alatt végzett Juan Carlos Ferreróval.
Mondhatnánk, ilyen párbaj előtt ez mind nem számít, ráadásul aki figyelte Andy Roddick első öt meccsét, nyugodtan megállapíthatta, hogy az amerikai szervája még mindig brutális fegyver, de néhány hónap alatt (amióta Larry Stefankival dolgozik) a teniszben, a játékban nagyot fejlődött.
A 3 óra 7 perces ütközet statisztikai adatait böngészve valaki megkérdezhetné, hogyan nyert az amerikai, mikor a skót több ászt adogatott (25/21), több nyerő ütést produkált (76/64) és kevesebb ki nem kényszerített hibával játszott (20/24). Magyarázhatnánk azzal Roddick diadalát, hogy ő volt a jobb a fontos pillanatokban. Ez is igaz, de a valódi megoldást Murray adta meg, amikor az interjúszobában ellenfele első szerváját emelte ki, dicsérte, illetve mindenkit emlékeztetett arra, hogy Roddick egészen elképesztően, 75 százalékban ütötte be az első adogatásait. Szerinte, ha ezt tudja hozni vasárnap, akkor Federer ellen is győzhet.
A nyilatkozat végén azért kicsit finomította az álláspontját. „Roger az esélyes. Ha a legjobbját nyújtja, nincs oka, amiért ne tudna győzni”- jelentette ki Andy Murray, aki összességében elégedett volt wimbledoni szereplésével, nem viselte meg a vereség, biztos abban, hogy előbb-utóbb nyer Grand Slamet, ha nem az AEC-ban, akkor a US Openen, vagy Ausztráliában.
Helyi idő szerint 18 óra 42 perckor Nagy Britannia gyászba borult: a skót, akitől egy nemzet várta a brit oroszán wimbledoni feltámadását, elbukott. Nem történt tragédia, a britek hetvenhárom éve várják, hogy valaki közülük megnyerje Wimbledont, mint Fred Perry 1936-ban. Türelmesek, imádnak várni, sorban állni. Eggyel (esetleg kettővel) több év mit számít! Jövőre úgyis újra lesz Murray-mánia.
