Zubai: Őrjöngtünk rendesen!

– Tegye szívére a kezét: komolyan hittek abban, hogy legyőzhetik a Veszprémet?

– Ezt megelőzően két és fél éve nem győztük le a veszprémieket, és most, hogy tele vagyunk sérültekkel, úgy készültünk a rangadóra, hogy szeretnénk egy szoros, kiélezett meccset játszani vele...

–  Nem adott egyértelmű választ!

–  Rendben, kimondom: én feltétlenül hittem benne, hogy nyerhetünk, nem is lehet másképp felmenni a pályára. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy a Veszprém az esélyes, hiszen reálisan nézve valóban acélosabb, mint a Szeged. Most sorolhatnám, hogy több játékosa van, erősebb a kerete, a háttere és a többi. De sportban bármi előfordulhat, olykor az is, hogy az esélyetlenebb legyőzi a favoritot. Tízből kilencszer talán a Veszprém nyerne, most viszont mi voltunk a jobbak. Bejött az az egy!

–  Azt tudta, hogy saját szurkolói sem hittek a sikerben, legalábbis ez derült ki a klub hivatalos honlapján megtartott szavazásból.

– Nem tudtam, de nem is szoktam figyelni a szavazásokat, esélylatolgatásokat...

–  Mikor érezte a meccs során először, hogy most elkaphatják a nagy riválist?

–  Amikor lefújták a mérkőzést, vagy még akkor sem... Komolyra fordítva a szót: a második félidő huszadik percében, döntetlen állásnál már sejthető volt, hogy nagyon-nagyon szoros lesz a végjáték, és arra gondoltam, hátha ezúttal a javunkra dől el a rangadó.  Érdekes, hogy közvetlenül a találkozót követően valóban nem fogtam még fel, hogy mit értünk el, csak órákkal később villant át az agyamon: te jó ég, megcsináltuk, legyőztük a Veszprémet! S ezzel szurkolóiknak is nagy örömöt szereztünk.

–  Minek köszönhető a győzelem?

–  Elsősorban annak, hogy a fontos pillanatokban mindig akadt valaki, aki hátára vette a vette a csapatot. Gondolok itt Tatai Péter védéseire, Buday Dani heteseire vagy Lékai Máté góljaira. Mindezek mellett a védekezésünket is ki kell emelnem, mivel akkor állt össze, zárt igazán, amikor arra a legnagyobb szükség volt. Ja, és ott volt még Nagy Norbi is. Húsz éves a srác, a sérülések miatt jutott szóhoz, de nem remegett meg a keze, bevágta a helyzeteit. Persze mindenki hozzátette a magáét...

–  A bravúrnak köszönhetően akár alapszakasz-győztes is lehet a Szeged. Gondolt már erre?

–  Korai még erről beszélgetnünk, hiszen sok van hátra, és igyekszünk mindig a soron következő feladatra koncentrálni. Amúgy viccesen meg is jegyeztük egmás között a mérkőzés után: hiába vertük meg a Veszprémet, ugyanis még mindig vezeti a tabellát... No igaz, egy mérkőzéssel többet játszott.

–  Elárulja, mi történt a kulisszák mögött a lefújást követően?

–  Őrjöngtünk rendesen! Úgy örültünk, viháncoltunk, akár a gyerekek. Az öltözőben el is fogyott két-három tálca sor. Aztán néhány órával később hazamentünk egy rövid időre, majd azokkal, akik Szegeden maradtak, este újra összejöttünk, együtt ünnepeltünk, vacsoráztunk. Igazán szép nap volt…