Előbb Szlovéniát könnyedén (37-25), majd Svédországot kicsit már nehezebben verve (31-29) nyerte meg a hazai rendezésű, három csapatos nemzetközi tornát az Imre Vilmos szövetségi kapitány által irányított magyar női kézilabda-válogatott, amelyben több fiatal is játéklehetőséget kapott.
„A szlovének elleni mérkőzést nem láttam, de az egyébként is sima volt, a svédekkel viszont kifejezetten színvonalas és izgalmas mérkőzést sikerült játszanunk. Ami tanulságul kell szolgáljon, a svédek már nemcsak férfivonalon rendelkeznek erős csapattal, hanem a női mezőnyben is, ez a válogatottjuk a legjobbaknak és méltó partnere lehet. Esetünkben ismét bebizonyosodott az a tétel, miszerint a fiatalítás nem könnyű dolog. Sok munka és sok mérkőzés vár még erre a magyar női csapatra, hogy összeérjen és az újak megfelelő nemzetközi rutinra tegyenek szert. Balkezes lövő nélkül pedig nagyon nehéz a mai kézilabdában eredményt elérni. Tudom, a franciák így verik a világot férfivonalon, de ők inkább védekezésükre építenek. A fiatal, gólerős Sopronyi Anett ismét ígéretesen mozgott, kifejezetten ügyes dolgokat csinált, de nála is sok munkára és rutinra van szükség, hogy a nemzetközi mezőnyben is meghatározóvá váljon.”
Utóbbi két BL-találkozóján egy pontot szerző Győr az általa idegenben legyőzött Lljubljana ellen játszik a női BL középdöntőjének ötödik fordulójában: a zöld-fehérek két ponttal nagy lépést tehetnek az elődöntőbe jutás felé, a tőlük egy ponttal elmaradó szlovéneknek csak a győri győzelem adhat reményt.
„Én folyamatosan istenítem a győri csapatot, ilyen fontos téttel bíró találkozón mindig akad egy-két kulcsjátékosuk, aki hátán viszi az együttest és a rangadókra Pálinger Kati is bravúrokkal jön elő. Szerintem simán meglesz a győzelem és a csoportelsőség is.”
Az MKB Veszprém egy góllal kikapott (23-22) a francia Montpellier-től a férfi BL-középdöntő utolsó fordulójában, de végül csoportelsőként jutott a nyolc közé, ahol következő ellenfele a Ciudad Real lesz.
„Rányomta a bélyegét a veszprémi találkozóra, hogy a továbbjutás szempontjából már nem bírt téttel, a hetek óta felhalmozódott idegi fáradtság kijött a fiúkon. Biztos vagyok benne, ha igazán számított volna a győzelem, a pontszerzés, akkor nem kapnak ki. De ki is engedhettek, hiszen előtte olyan szenzációs bravúrsorozatot tudtak le, hogy ez is belefért nekik. A Ciudad Real annyiban jó ellenfél a nyolc között, hogy a spanyolok azért mégis a címvédők, a világ leggazdagabb klubja, a világ legerősebb keretével. Ha ellenük nem jön össze a továbbjutás, nem történik semmi, itt veszítenivalója inkább a spanyoloknak van. Az, hogy tartanak a Veszprémtől az egyrészt sportszerűségi tiszteletkör részükről, másrészt pedig duma. Az anyagi gond is csak az ő szintjükön az, ami, úgyhogy abból sem vonnék le messzemenő következtetéseket. Különben is, a világon nincs is olyan klub, amelyiket ne érintene meg a gazdasági válság, kit jobban, ki kevésbé. A Celje és a Zágráb is kiárusításra készül, ki tudja, mi lesz a vége. De ez még aligha hat a negyeddöntős versenyfutásra, a rendezéssel kapcsolatban annyi a fenntartásom, hogy én mindig jobban szerettem otthon kezdeni. Általában, 85-90 százalékban, olyan győzelmet arattunk Veszprémben, ami elég volt a továbbjutáshoz. Az első mérkőzés, nemcsak az eredménye, hanem az azon történtek, erősen hatással voltak a visszavágóra is. Kiegyenlített csatára számítok, nagyon szurkolok a fiúknak!”
Ősszel az MKB Veszprém 30-26-ra nyert Szegeden, a férfibajnokság hétvégi rangadóján a Tisza-partiak revánsot vehetnek honi nagy ellenlábasukon.
„Azért ezt a visszavágást nehezen tudom elképzelni, szerintem a Veszprém van annyira jó erőkből álló, jó formában lévő csapat, hogy a Szegedtől ne kapjanak ki hazai közönségük előtt. De ha teszem azt, ez mégis bekövetkezne, a négygólos különbséget akkor sem tudja visszavenni tőlük a Szeged, ez már a lehetetlennel lenne egyenértékű számomra. A rájátszás szempontjából fontos a pályaelőny, az MKB nem engedi, hogy elvegyék tőle, ha már egyszer a Tisza-parton ilyen előny birtokába jutott.”
Az MKB Veszprém és a Pick Szeged mellett a Gyöngyös és a PLER-t búcsúztató másodosztályú FTC jutott be a négy közé a férfi MK-ban.
„A másodosztály dobogósai és az élvonal alsó felébe tartozó csapatok között nincs nagy különbség, egy-két játékosunkat nélkülöztük azon a felkészülési mérkőzésen, amelyen a Fraditól simán kikaptunk. A népligetiek rutinos és fiatal játékosok jó elegyét képzik, ettől függetlenül meglepett engem is, hogy kiejtették a PLER-t. Főként úgy, hogy utóbbiak a hajrához érve biztosan, sok góllal vezettek, az utolsó negyedórában aztán csak három gólt szereztek. Az esélyeket figyelembe véve gyöngyösi edzőként nagy csatára számítok az FTC elleni MK-döntőnkben…”
Gyöngyösön a Mezőkövesd elleni vesztes találkozót követően a klubvezetőség hatvan (!) százalékos fizetés visszatartást helyezetett kilátásba. A csapat azt követően a bajnokságban meglepetésre legyőzte a PLER-t, a Magyar Kupában a Dabas elleni sikerrel biztosította helyét a négy között.
„Ez egy időszakos döntés volt a vezetőség részéről, mondtam is edzésen a fiúknak: semmi baj, olyat kell produkálni a büntetés után, hogy visszakapják az elvonást. A mezőkövesdi vereség számomra is érthetetlen volt, semmit nem valósítottunk meg abból, amit megbeszéltünk, amire készültünk. A PLER ellen félő volt, a stabil negyedik helyezett ellen azzal a játékkal és hozzáállással beleszaladunk egy tízgólos vereségbe. Erre fel győztünk és egy teljesen más felfogásban játszó csapatot láthattam a pályán. Úgy látszik, jót tett a figyelmeztetés. Ha látják a vezetők, úgy mennek bele a fiúk a hátralévő öt mérkőzésbe, hogy esélyt adunk magunknak a nyolc közé jutásra, akkor biztos vagyok benne, visszakapják a pénzüket. Ha a Mezőkövesd ellen csak hetven százalékban játszunk úgy, mint a PLER vagy a Dabas elleni MK-meccsen, akkor simán nyerünk és nincs ez az egész hercehurca.”
A Lemgo magyar légiósa, Mocsai Tamás súlyos fejsérülést szenvedett - hat hétes kényszerpihenő vár rá -, eszméletét is elvesztette, a kluborvos szerint életveszélyben is volt az egyik bajnokin, amikor lövés közben védője durván, két kézzel meglökte a levegőben.
„Láttam a felvételt az esetről, mit mondjak, elég csúnya szabálytalanság volt. A piros lapot sem tartottam volna túlzónak. Jó lenne, ha a játékvezetői felfogás eltolódna abba az irányba, hogy elejét vegyék ezeknek a szándékos szabálytalanságoknak. Mert ez az volt, ráadásul elég durva fajtából. Ez nem a blokkolás, vagy a lövőkéz kitámasztásáról szól. Nekem annak idején így szakadt el a könyököm, tulajdonképpen nem lehet kivédeni. Sajnálom, ami Tomival történt, mielőbbi jobbulást kívánok neki innen is.”
Balatonfüreden a bordásfalnak esett az egyik férfibajnokin a vendég kecskemétiek gólerős szerb légiósa, Marinko Kekezovics, aki nyakcsigolya-sérülést szenvedett.
„A füredi csarnok nem egyszerű hely, ilyen szempontból elég baleset-veszélyes. Különösebben durvának sem kell lenni ahhoz, hogy meglegyen a baj, hiszen nagyon közel van az oldalvonalhoz az egyik oldalon a bordásfal, a másikon pedig a vas kapaszkodó. A testi épség érdekében le szokták takarni, nem is értem, hogy fordulhatott elő most ilyesmi.”
A nehéz helyzetbe került Dunaferr női kézilabdacsapatát a Pécs elleni hétvégi bajnokin a klub több egykori klasszisa erősíti, segíti, élükön a pályafutása során a világ legjobbjának is megválasztott, jelenleg technikai vezetőként dolgozó Kocsis Erzsébettel.
„Amikor először hallottam a hírről, csak mosolyogni tudtam Böbééken, azóta viszont igencsak megváltozott a véleményem. A szeretett klubjukért még ezt az áldozatot is készek meghozni, vállalva, hogy kinevettetik magukat, bár utóbbira biztos nem kerül majd sor, csak kalapot emelhet a nagyságuk és erőfeszítésük előtt mindenki. Ráadásul, ha a Pécset verik hazai pályán, ami a nehézségek ellenére is összejöhet, akkor biztosítják helyüket a rájátszásban. Nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön a mérkőzésük és a tervük az életben maradásra.”
