A veszprémi sikerek titka: a pedagógia

Az MKB Veszprém a francia Montpellier otthonában hat (30-24), a spanyol León vendégeként két (32-30) góllal nyert a férfi BL középdöntőjében és csoportelsőként biztosította a helyét a negyeddöntőben.

„Perics óriásit alkotott mindkét mérkőzésen, ezen a szinten közel ötven százalékos mutatóval védeni az olyan bravúros teljesítmény, ami hihetetlen erőt és önbizalmat ad a mezőnyben játszó társaknak. Tudják: ha rontanak elöl, akkor sincs nagy baj, mert az összeállt védelem mögött ott a jó formában védő kapus. Ez megadja az alaphangot egy jó eredményhez. Franciaországban a bírók jól odafújtak az elején a Montpellier-nek, de aztán Perics ziccereket és büntetőket védett, támadásban pedig jöttek a veszprémi gólok, Pérez kiválóan és gólerősen játszott. Idővel belátták a játékvezetők, a hazaiaknak nincs sanszuk, onnantól kezdve korrekt volt minden. Két játékos emeltem ki ugyan név szerint, de valójában minden veszprémi nagybetűs kiemelést érdemelt. A León elleni találkozót sajnos nem láttam, csak utólag, illetve közben értesültem a történésekről, mert csapatomnak, a Gyöngyösnek is pont akkor volt bajnokija. A spanyolok elleni győzelemből döntő érdemeket mondhat magának ismét Perics, is a remek lövőszázalékot produkáló, tizenkét gólig jutó Vujin. A végén volt egy kis megingás a Veszprém részéről, amikor nyolcgólos hátrányból kiegyenlített a León. Itt említsük meg az akkor duplázó Iváncsik Gergőt, és az MKB-t, hogy egy ilyen periódus után is volt bennük akkora tartást, hogy nem roppantak össze, hanem mégis megszerezték a két pontot. Első helyen jutott így be a nyolc közé a Veszprém, nagyon szurkolók, hogy a negyeddöntőben egy jó ellenfelet kapjanak. Ami párhuzam és tanulság számomra a két idegenbeli győzelem között, hogy a kézilabda ezen a szinten már hetven százalékban pedagógia. Ide már érett, kész játékosok juthatnak csak el, méghozzá a legjobbak. Őket nem kell már megtanítani kézilabdázni. A fizikai szinten tartás mellett a formába hozás alapkövetelmény és itt jönnek képbe az igazán nagy edzők, akik a felkészítés pedagógiáját is magas fokon művelik. Ezt a kettőt nem lehet különvenni. Mocsai Lajos pedig amellett, hogy szakmailag kiváló tréner, pedagógusként is nagyszerű. Azt hiszem, a Cozma-tragédia utáni helyzetben volt csak igazán szükség pedagógia érzékére. Látszik a csapaton az ő munkája, és látszik, ahogy az eddigieknél is sokkal jobban tudnak egymásért küzdeni a veszprémiek.”

A Győr a román Valcea vendégeként két góllal kapott ki (28-26) a női BL középdöntőjében, a montenegrói Podgorica otthonában viszont egy, már megnyertnek hitt mérkőzésen végül csak egy pontot szerzett (26-26).

„A Valceáról tudtuk, hogy erős csapat, ennek ellenére a Győr elleni győzelmük hazai pályán egyáltalán nem volt meggyőző. Most például Ljubljanában kaptak ki, ahonnan szerintem pontot, vagy pontokat terveztek be maguknak. A Podgorica szintén jó erőkből álló együttes, Győrben is csak az utolsó percekben bukták el a meccset. A Győrt még így is a sorozat esélyes csapatai közé sorolom, ha nem is játszanak bombaformában, mindenképpen meggyőzőek.”

A Pick Szegednek nem okozott gondot a Dunaferr búcsúztatása a férfi KEK nyolcaddöntőjében, a következő körben viszont egy nagyvad, az anyagi gondokkal küzdő német Nordhorn vár a Tisza-partiakra.

„A Szeged-Dunaferr párharcnak nem a visszavágója volt meglepő, hanem az első mérkőzése, amely után a Tisza-partiaknak mínusz négyről kellett felállniuk. Ötezer hazai szurkolójuk előtt vita nem fért továbbjutásuk jogosságához. A Nordhorn a sorozat egyik esélyese, az anyagi gondjaik ellenére. A német csapat játékosai vérbeli profik, tudják, nem engedhetik meg maguknak, hogy leeresszenek, mert a karrierjük is megsínyli. Csak akkor van esélyük jó szerződéssel továbblépni a nyáron, ha most nagyon odateszik magukat. Mondjuk megnyerik a KEK-et. Persze, nemcsak ez a motiváció segíti őket, hiszen a Bundesligából érkezve egyébként is kiváló játékerőt képviselnek. Mindkét csapatnak van esélye a továbbjutásra, én azért mégis a szegediekre tennék.”


A nyáron már jelentősen megrendülő, több kulcsemberét elveszítő Dunaferr női kézilabdacsapatától az anyagi problémák még további súlyosbodását követően a hét elején távozott Imre Vilmos vezetőedző és gyakorlatilag az összes rutinos játékos.

„Dunaújvárosban most a bentmaradás, de még inkább a túlélés a cél. Nem látok bele a klub anyagi helyzetébe, de kívülállóként érthetetlen, hogy egy ilyen eredményes, kiváló kerettel rendelkező csapat viszonylag rövid idő alatt hogyan juthatott el idáig. Mert ez nem a mostani gazdasági válság eredménye, ez legfeljebb az utolsó csepp lehetett számukra. Az ő esetükben az lehet a tanulság: nem lehet mindent egy lapra feltéve egy főtámogatótól elvárni, hogy működjenek a dolgok. Komoly szponzor ma már úgy is csak oda megy, ahol eredmények vannak, ahol megtérül a befektetés, a mecenatúra kiveszőben van a sportból. A Dunaferr már elvesztette a hírnevét, nehéz munka lesz, hogy legalább valamilyen szinten meg tudjanak állni. Ha az sikerülne és kemény szakmai munka után ismét jönnének az eredmények, csak azután lehet elvárni, hogy ismét tehetős szponzor áll melléjük-mögéjük. Egyelőre kevés esélyt látok erre, de bízom benne, hogy valamilyen módon azért életképesek maradnak.”

Kirsner Erika visszavonulásán gondolkodik. A kiváló szélső azon a véleményen van: vagy még egy évet lehúz az osztrák Hypóban, vagy az anyaszerepre koncentrál a jövőben.

„Megértem. Az ő korában még el lehet ugyan lavírozgatnia, akár az élmezőnyben is, de már egyre nehezebben. Nagyon jönnek a 23-25 éves fiatalok, akik remekül képzettek, hihetetlenül becsvágyóak és fizikailag kifejezetten erősek, teherbíróak. Velük egy rutinos férfijátékos is nehezen veszi fel a versenyt, a nőknél ez sokkal nehezebb. Kirsner Erika kiváló játékos, szép eredmények és remek pályafutás van mögötte, ha ő úgy érzi, már nem akar lavírozgatni, hanem gyerekre vágyik, el kell fogadjuk tőle.”

Tóth Tímea hazakészül. A Hypó magyar átlövője az előző idényben BL-gólkirálynő lett, a mostani szezonra rányomta a bélyegét betegsége, amely után még mindig nem nyerte vissza a formáját teljesen. A válogatott meghatározó embere kihagyja a nemzeti csapat márciusi nemzetközi tornáját, a nyáron magyar klubban folytathatja, nagy terveket szövögető Váctól már meg is keresték. Mint elmondta: barátok, ismerősök nélkül a monoton légióséletbe kicsit belefásult, és ez cseppet sem segített neki kijönni a hullámvölgyből.

„Ha valaki a külföldi életet nem szokja meg fiatalon, utána már annál nehezebb dolga van. Timi pedig nem is került ki későn, valamiért mégis nehézségekkel küzd és hazavágyik. A vásár azonban mindig kettőn áll: az, hogy befogadjanak, ahhoz nekem is befogadó késznek kell lennem és persze ehhez elengedhetetlen a nyelvismeret. Azt azért hozzátenném: Ausztria, Németország és Svájc nem az a hely, ahol a légiósok nagy baráti társaságot építenek ki maguknak, egyéniségtől függetlenül. Bezzeg Görögország! Egyedül mentem ki annak idején, de jött utánam a család is. Ott tényleg sok barátra lehetett szert tenni, közülük többel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.”

A hét közben háromcsapatos nemzetközi tornán vesz részt a magyar női kézilabda-válogatott, amelynek ellenfele Svédország és Szlovénia lesz. Imre Vilmos szövetségi kapitány néhány rutinos emberét nem hívta, másokra azonban számít.

„Ezek a szezon közbeni tornák szakmailag nem igazán mérvadóak. Alig találni komplett kereteket, inkább fiatalok kapnak ilyenkor lehetőséget a bizonyításra, a rutinosabbak pihenhetnek. Imre Vilmosnak is van egy stabil kerete, teljesen egyet tudok érteni vele, hogy azoknak is jut egy ilyen tornán szerep, akik legfeljebb a válogatott környékéig jutnak el. A kulcsemberek pedig meccsek helyett kapcsolódjanak ki, mert hosszútávon az esetükben már többet ér. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a közönség és a szponzor érdekeit is, ők a húzónevekre kíváncsiak, nem olyan szakmai stratégiára, amelyek majd valamikor a távoli jövőben hoznak eredményt. Nincs ugyan Pálinger és Tóth Timi, de akkor kell Görbicz és Vérten, hogy működjön a történet. Speciel én ezeket a tornákat is nagyon szerettem annak idején, mert ha csak egy hétre is, de kiszakított a veszprémi megszokott hétköznapokból. Új társakkal, más helyen készülhettem, olyan ellenfelekkel találkozhattam, akikkel erre kevesebb lehetőségem adódott volna. Nekem ezek a válogatott tornák mindig új impulzusokat adtak.”

Háromgólos vereséget (30-27) szenvedett a Gyöngyös Mezőkövesden.

„Bíztam benne, hogy megúszom ezt a témát… Fontos mérkőzésünk volt, hogy ott tudjunk végezni a nyolc között. Ezzel a vereséggel még nem veszett el minden reményünk, de távol kerültünk célunk megvalósításától. Ami számomra edzőként megdöbbentő a vereségben, hogy kielemeztük a Mezőkövesd hibáit, erényeit, pontosan tudtuk mire készüljünk ellenük, mivel tudjuk őket meglepni. Egész héten taktikailag kifejezetten erre készültünk, a mérkőzősen azonban a megbeszéltekből, a gyakoroltakból semmi nem köszönt vissza. Összenyomott minket a teher, nem tudtuk azt játszani, amire képesek vagyunk.”