A magyar kézilabdasport legfényesebb (olimpiai) eredményét érte el Sydneyben női válogatottunk, mégis rossz érzés kerülget bennünket, ha belegondolunk a döntőn történtekbe. „Az eredmény jobb, de a seb sokkal fájóbb” – mondta az előző részben megszólaltatott Kökény Bea a 2000-es történéseket az atlantai olimpiával összehasonlítva. S bár a döntő végjátéka maga volt a rémálom, azt megelőzően meseszerű pillanatokkal kedveskedtek nekünk Farkas Ágiék. Úgyhogy kezdjük is inkább a legelején.
Az egyik kulcsmomentum már az olimpia előtt lezajlott: sikerült honosítani Bojana Radulovicsot. Nem volt egy laza procedúra, lévén hogy nem telt le a mostanában Nagy László esetében emlegetett hároméves kivárási idő. Előbb a szerb szövetség adta áldását a nemzetváltásra, majd még a tavasz folyamán a Nemzetközi Kézilabda Szövetség és a Nemzetközi Olimpiai bizottság is engedélyezte a játékos nevezését. Radulovics – néhány edzőmeccset leszámítva – az olimpián mutatkozott be a magyar válogatottban, méghozzá nem is akárhogyan: gólkirály lett, s az All Star csapat tagjai közé is beválasztották.
 |
|
| Az ezüstérmes magyar női kézilabda-válogatott Sydney-ben | |
Őt sajnos hiába kerestük telefonon, nem sikerült elérni, hogy saját élményeiről is meséljen. Szerencsére azonban a döntőig tartó menetelést összefoglalja a Magyar Televízió által készített alábbi videó, amelyen a csoportmérkőzések érdekességei mellett (egygólos győzelem a vb-ezüstérmes Franciaország ellen, döntetlen a románokkal) különös hangsúlyt fektettek az osztrákok elleni 21-25-ről megfordított negyeddöntőre, valamint a norvégok elleni álomjátékra. „Olimpiai mérkőzéseim közül ez volt a legjobb, a nagyon erős norvég válogatottnak esélyt nem adva nyertünk.” – mondta az elődöntőről Kökény Bea.
A két nappal későbbi döntő is hasonlóan simának tűnt. 14 perccel a vége előtt 23-17-re vezettünk, s ezután jött a dán roham és a magyar összeomlás: mindössze négy gólt sikerült dobni a hátra lévő időben, s a vége 31-37 lett oda, ahogy a videós anyag második részén is látható. Kökény Bea állítja, a mai napig fájó, hogy az embernek a neve után azt mondják, hogy olimpiai ezüstérmes, s nem azt, hogy olimpiai bajnok.
„Azért az azóta eltelt 12 év alatt azért sokat javult az ezüstérem megítélése, gyermekeim is halványítottak rajta. A legrosszabb a döntő lefolyása utáni egy nap volt, talán két órát aludtunk, rendkívül lehangoltak voltunk, aztán amikor megérkeztünk Budapestre, s a szurkolók fogadtak bennünket a Syma csarnokban, már kicsit tudtunk örülni. De ez a seb sose fog begyógyulni.”
Abban Kökény Bea is egyet ért, hogy a döntővel kapcsolatban kár szakmai elemzésekbe bocsátkozni. Olyannyira, hogy az akkori szövetségi kapitány, Mocsai Lajos állítja, azóta se elemezte ki azt a mérkőzést, nem nézte vissza felvételről, mert az agyában van minden mozzanata, raktározta, mint egy filmet.
Azért hogy végezetül valami vidámabbat is idézzünk Kökény Beától: „Földszinti szobánkban az ablak kiszedhető volt, az udvarra nézett s általában azon közlekedtünk, hogy ha épp akkor jött be az ajtón Lajos, ne lássa, hogy mi épp elhagyjuk a szállást.”
Ma már persze joggal mondjuk, már az olimpiai szereplésért is mit meg nem adnánk. Férfi csapatunk esetében ez Sydneyben is így volt, tornájukat az oroszok nyerték. A nőit pedig a mieink veszítették el.
| 2000-ES NYÁRI OLIMPIA, SYDNEY |
|
NŐK B csoport: Norvégia-Dánai 19-17, Brazília- Ausztrália 32-19, Norvégia- Ausztrália 28-18, Dánia-Ausztria 30-26, Ausztria-Brazília 45-26, Dánia-Ausztrália 38-12, Norvégia-Brazília 30-16, Ausztria- Ausztrália 39-10, Dánia-Brazília 39-26, Norvégia-Ausztria 24-21. A csoport végeredménye: 1. Norvégia, 2. Dánia, 3. Ausztria, 4. Brazília, 5. Ausztrália |
