Három nagy csata, a végletekig kiélezett mérkőzésen aratott győzelem után vereséggel zárta Mocsai Lajos együttese a középdöntőt: a továbbjutás szempontjából tétnélküli mérkőzésen a francia Montpellier 23-22-es győzelmet aratott a Veszprém Arénában. Este aztán az is kiderült: mégis megvan a vereséggel veszélybe került csoportelsőség, miután a másik biztos továbbjutó német Flensburg kikapott Leónban. Sorsolás a negyeddöntőben hétfőn este, az MKB az orosz Csehovszkije, a spanyol Ciudad Real vagy a horvát Zagreb ellen játszhat az elődöntőbe jutásért.
- A veszprémi együttes edzője, Mocsai Lajos úgy nyilatkozott a Montpellier elleni vereség után, hogy csapata ezúttal nem lendült át a holtponton. Tudja az okot, hogy ezúttal miért nem jöttek elő a tartalékok, amiket eddig elő tudtak húzni?
- Valahol számítottunk rá, legalábbis én, hogy a tragédia óta tartó euforikus állapotban egyszercsak bekövetkezik a törés – mondta a sporthirado.hu megkeresésére válaszolva Iváncsik Tamás. – Ennek most jött el az ideje. Talán még jókor jött ez a vereség, ha lehet ilyet mondani. A továbbjutásunk már biztos volt, este kiderült, hogy a csoportelsőségünk is megmaradt. Csak azt sajnálom, hogy hazai közönség előtt szenvedtünk vereséget. Innentől kezdve viszont nincs mese, hazai pályán már nem fér bele semmilyen botlás.
- A biztos továbbjutás nem csökkentette a motivációjukat?
- Nem hiszem, hogy erről lett volna szó. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem. Mentünk, akartunk, tudtuk mire készüljünk és mire számítsunk elöl-hátul, csak rengeteget hibáztunk. A tragédia óta lejátszott összes mérkőzésen, legyen az bajnoki vagy nemzetközi, talán összesen nem hibáztunk annyit, mint szombaton a Montpellier ellen. Rengeteg volt az eladott labda, a pontatlan passz, és lövőink is rosszul céloztak. Ezt én sokkal inkább a fizikai fáradtság számlájára írom, mint a motiválatlanságéra. De miért is kényelmesedtünk volna el? Nagyon akartuk a győzelmet hazai pályán, ami biztos csoportelsőséget ért volna számunkra. Utóbbinak ugye a negyeddöntő sorsolásában van szerepe, csak csoportmásodikkal találkozhatunk a folytatásban és az sem mindegy, idegenben vagy otthon kezdünk.
Iváncsik Tamás fejez be egy ziccert (fotó: veszpremkfc.hu/Ary György)
- Azért vasárnap este még izgatottan várták a leóni híreket, mit játszik ellenlábasuk, a német Flensburg, vagy nem tulajdonítottak neki különösebb lehetőséget?
- Dehogynem! Mindannyian lestük a híreket, amikor meg vége volt a találkozónak, megtudtuk az eredményt, azonnal mentek a kör sms-ek csapaton belül.
- Estére az is tudott lett, melyik három csapat ellen játszhatnak a negyeddöntőben. A lehetséges nehéz ellenfelek közül ki lenne a legideálisabb?
- Csoportelsőként elkerültük egy-két mumusunkat, de ezen a szinten már nincsenek könnyű ellenfelek, ez tudjuk. Csak nehezek és még nehezebbek. Bármilyen sorsolás is lesz hétfőn este, mind a négy párban nüanszok döntenek majd, az aznapi forma. Kiegyenlített a mezőny, nincs is semmi külön kívánságom, aki jobb lesz, az továbbmegy, és utána úgy is összefutunk velük.
- Az utóbbi hetekben rendre sérüléssel bajlódott. Milyen állapotban van a térde?
- Most már egészen jól, a héten legalább már nem kell edzést kihagynom, mint tettem azt az elmúlt időszakban többször is. Megtelt vízzel a térdem, feszített, fájdalmain voltak. Sok is volt az elmúlt időszak és néhány pályájának a talaja is keménynek bizonyult. Volt már ebből adódóan problémám régebben is, tavaly például öt homeopátiás injekciót kaptam, idén megúsztam kettővel, meg egy kis plusz pihenéssel. De most már minden rendben lesz, remélem.
- A szombati mérkőzésnek egyedi körítést adott, hogy ismét a lelátón ült csapattársuk, Zsarko Sesum, a február eleji támadás egyik súlyos sérültje, illetve Petre Cozma, elhunyt társuk, Marian édesapja. Mit szóltak a vereséghez?
- Zsarkóval a héten azért mi, csapattársak már találkoztunk, így az ő jelenléte inkább csak a szurkolóknak volt újdonság, nekünk akkor már nem. Marian édesapja bejött az öltözőbe a mérkőzés után és vigasztalt bennünket a vereség miatt. Sajnálta ő is persze, de elmondta, hogy most szerencsére még belefért.
- A szombati találkozónak volt más felvezetése is: a román sajtóban megjelent egy cikk a Cozma-gyilkosságról, amely a román légiós bizonyos szintű felelősségét is felvette, legalábbis olyan szinte, hogy mégsem volt teljesen független résztvevője a történteknek. A hír természetesen a magyar sajtóban sem maradt visszhang nélkül. Ez mennyire zavarta meg a csapat Montpelllier elleni találkozóra való ráhangolását?
- Semennyire, hiszen akkor még nem hallottunk semmit erről az egészről. Ezek azonban csak találgatások, olyan irányba viszik el a történteket, amihez nem tudok mit hozzátenni és amitől úgysem tudjuk visszakapni Mariant. Így is nagyon nehéz nap mint nap bemenni arra a helyre, ahol Marian is velünk volt a tragédiáig és tudjuk, hogy már soha többé nem lehet velünk. Hiába múlik az idő, biztos vagyok benne, hogy ezt egyikünk sem felejti el soha. Halványul ugyan valamelyest a fájdalom, ahogy telik az idő, de csak nagyon lassan, az ilyen cikkek pedig nem segítenek bennünket a történtek feldolgozásában.
