Aki topfutballra vágyik, annak Angliában vagy Spanyolországban a helye. Aki azonban egy felejthetetlen, szenvedélytől fűtött mérkőzés után áhítozik, az a legjobban teszi, ha egy szerbiai rangadót néz ki magának.
Hogy a Partizannál focizni is tudnak, arról már a 2003-04-es BL-idényben meggyőződhettünk: a klub – első és mindmáig egyetlen szerb együttesként – beverekedte magát a milliomosligába Lothar Matthäus korábbi magyar, jelenlegi bolgár szövetségi kapitány vezényletével, mi több, pontot szerzett a Real Madrid, a Porto és az Olympique Marseille ellen is. (Tessék: ha egy kiscsapat bejut a sorozatba, nem törvényszerű, hogy állandóan négy-öt gólt szedjen be…)
Az újabb áttörés augusztusban jött el a belgrádiaknak, amikor is Juhász Roland Anderlechtjét tizenegyesekkel búcsúztatták, és ismételten ott találták magukat a sorozat csoportkörében. Hazai szereplésüket mindjárt az Arsenal ellen kezdték meg kedd este.
A városban már délután mindenki a meccs lázában égett: fekete-fehér mezes „sírásók” (Grobari – a Partizan-drukkerek beceneve) lepték el az utcákat, és hírükkel ellentétben igen barátságosan bántak a vendégszurkolókkal. Már aki fel merte venni az Arsenal-mezét, mivel a londoni utazásszervezők külön kérték, a túlzott veszély miatt mindenki „inkognitóban” császkáljon.
A magam részéről erre fittyet hánytam, de legnagyobb meglepetésemre néhány lesújtó pillantáson és beszólogatáson kívül ezért csak hátba veregetést kaptam. Ebédnél például egy Partizan-outfites család ült a mellettünk lévő asztalnál (a magyarországi Arsenal Szurkolói Klubot nyolcan képviseltük), és megvendégeltek minket egy sörre. Egy közös fotóra is beálltunk velük, engem pedig megkértek, írjam fel a nevem, hogy a Facebookon be tudjanak jelölni.
 |
|
| Még egy Partizan-sapkát is nyomtak a fejemre | Fotó: Czövek Oszkár |
Két taxiutunk alkalmával a sofőrök is végtelenül szimpatikusan viselkedtek, pláne az az 50 év körüli úriember, aki a Crvena zvezdáért él-hal, és aki kedd este az Arsenal alkalmi rajongója volt.
(Nem kapcsolódik ide szorosan, de érdekes: a Zvezda stadionja egy jól irányzott köpésre, két-három utcára van a Partizan-arénától. Egy sétát én is tettem a Marakana felé, ahol javában atlétikaedzés folyt. A létesítmény belülről impozáns, a külsejét többnyire graffiti borítja. Nemzeti stadionnak azért mi, magyarok elfogadnánk. És akkor vissza Partizanékhoz.)
A stadionban annyira már nem volt baráti a hangulat, főleg mikor az Arsenal gólt rúgott. A hazaiak zászlórudakkal dobáltak meg minket, ezt leszámítva azonban inkább a saját csapatukkal foglalkoztak.
 |
|
| Teljes készenlétben | Fotó: Czövek Oszkár |
A rudak egyébként azokhoz a kis zászlóhoz tartoztak, amelyek oda volt készítve a székekre, hogy a csapatok bevonulásakor, a konfettieső „lecsillapodásával” se hagyjon alább a lelkesedés (nem mintha ilyen veszély fenyegetett volna). A látványeszközök mellé dukált még egy egész B-közepet beterítő koreo, amely egy tankot ábrázolt, amint ledönti a Big Bent…
 |
|
| Belgrádi zászlóerdő | Fotó: Reuters |
A hazai drukkerek egyébként már bő egy órával kezdés előtt megtöltötték a stadiont, és teli torokból énekeltek, ugráltak, ugrálva énekeltek, és így tovább. A lefújás után negyedórával még mindig ugyanez volt a forgatókönyv: senki nem ment sehova, harmincezer ember hősként ünnepelte 3-1-re vesztő kedvenceit. Se fütty, se egy rossz szó – díjazták, hogy a játékosok kilencven percig küzdöttek, és megszorongatták a sokkal esélyesebb riválist. Hogy kettő lesz a különbség, azt egy szerb szurkoló már délután megjósolta nekem – ezúton is gratulálok neki földöntúli képességeiért.
A meccs nagyszerű iramot, rengeteg helyzetet, három tizenegyest (abból csak egy gólt), továbbá egy kiállítást hozott. Egy másodpercnyi üresjárat sem volt, ha ez ember egy pillanatra elfordította a fejét, tuti lemaradt valamiről. Andrej Arsavin, Kieran Gibbs és Jack Wilshere nagyot játszott, Sébastien Squillaci pedig megszerezte első arsenalos gólját.
A hazaiaknál Kléo állandó veszélyt jelentett a kapura, és annak ellenére hatalmas dicséret jár neki, hogy két büntetőjéből egyet kihagyott. A játékos a minap kapta meg a szerb állampolgárságot, ne legyen kétségünk, rövidesen a válogatottban is bemutatkozhat.
A stadionban némi gubanc azért volt: az óriáskivetítő csak az első félidő közepére melegedett be, az egyik reflektor pedig a meccs előtt teljesen kihunyt, hogy aztán nagy nehezen életet leheljenek bele. Néhány percig az is elképzelhető volt, hogy emiatt nem lesz meccs, ám Arsene Wenger az UEFA-nak azt mondta: nem szeretné, ha játék nélkül utaznának haza – még akkor sem, ha a három pont és a 3-0 járt volna érte. Gáláns gesztus a francia mester részéről, főleg annak tükrében, hogy milyen remek kis találkozóról maradtunk volna le.
 |
|
| A Partizan-stadion, már üresen | Fotó: Czövek Oszkár |
A történetek többsége akkor igazán érdekes, ha le lehet vonni belőle valamilyen tanulságot. Jöjjön most az enyém: ahol ennyi tehetséges, elszánt és csupaszív játékos, valamint ilyen fantasztikus, a futballt teljes szívből imádó szurkolók vannak, ott törvényszerű, hogy a válogatott sikeres legyen. A Fehér Sasoknál ez nagyon aktuális: üde színfoltjai voltak a nyári vébének, és csak némi pechhel estek ki a csoportkörben. Úgy, hogy előtte a selejtezőkben kék-zöldre verték ellenfeleiket, Franciaország pedig csak szerencsével csípett meg egy pontot Belgrádban (a korábbi Nándorfehérváron).
Idehaza is éppen ideje lenne példát venni déli szomszédjainkról. Talán még nem késő.
Topmagyarok csatája, majd a legnagyobb holland derbi – ilyen menü iránt talán még a legfinnyásabbak sem közömbösek. Dzsudzsák Balázs hőssé avanzsált Eindhovenben, Koman Vladimir a mezőny legjobbja volt, mindenki más a háttérbe...
Tovább a teljes cikkhez »
Mozgalmasra sikeredett a hétvégém, hiszen egy nap leforgása alatt a Bayern bajnokavatását és az Arsenal idénybúcsúztatóját is a helyszínen néztem meg. Berlinben a Hertha és Dárdai Pál okozott csalódást, az Arsenaltól (és a...
Tovább a teljes cikkhez »
Arsenal vs. Manchester United 1-3, vagy ahogy a Bajnokok Ligája elődöntője után beolvasó Evra fogalmazna: Fiúk vs. Férfiak 1-3. Ezúttal, mint akkor is, mélységesen igaza lenne, de egy londoni kiruccanás nem csak meccsből áll. Na...
Tovább a teljes cikkhez »
Róma egyik fele keservesen sírt, a másik hasát fogva hahotázott szerda késő este, nem sokkal éjfél előtt. Az AS Roma tizenegyesekkel alulmaradt az Arsenal elleni labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntő-párharcban, ám az aznapi...
Tovább a teljes cikkhez »
Az Arsenal játékosai kedden a Fenerbahce legjobbjaival néznek farkasszemet Isztambulban, a Sükrü Saracoglu Stadionban, a Bajnokok Ligája G csoportjában. Nem elég, hogy a londoniaknak rengeteg sérült pótlásával kell megbirkózniuk...
Tovább a teljes cikkhez »
