Aranykard...
A sikerszéria 1908-ban, Londonban kezdõdött a kard csapat és Fuchs Jenõ gyõzelmével. Egyéniben 1908 és 1964 között hihetetlen győzelmi sorozatot vittünk véghez, minden olimpiai szereplésünk alkalmával a magyar
himnusz zengett fel a kardversenyek után az említett időszakban, fájdalom, hogy Antwerpenben nem lehetett ott Magyarország, illetve a két világháború miatt három ötkarikás rendezvény is elmaradt. 1912 és 1960 között csapatban is brillíroztunk, itt azért akad egy kakukktojás, Párizsban, 1924-ben nem sikerült az aranyérem.
Két esetben egyébként színmagyar dobogónak örülhettünk (1912: Fuchs, Békessy, Mészáros, 1952: Gerevich, Kovács, Berczelly). A legeredményesebb olimpiai bajnokok éremlistáján Gerevich Aladár (7-1-2), Kovács Pál (6-0-1) és Kárpáti Rudolf (6-0-0) egyaránt előkelő helyet vívott ki magának. Gerevich a magyar olimpiai mozgalom legsikeresebb olimpikonjának is mondhatja magát 7 arannyal, 1 ezüsttel és 2 bronzzal. 1960-as római csapatsikerünk alkalmakor "Ali bácsi" 50 éves 5 hónapos és 25 napos volt, így ő a legidősebb olimpiai bajnokunk is. Mi több, az egykori vívólegenda egyetemes rekordot is tart, rajta kívül soha senki nem tudott hat olimpiáról aranyéremmel hazatérni, ő ráadásul hat egymást követő játékokon, ugyanabban a versenyszámban (a férfi kardcsapattal) diadalmaskodott.
Elek-korszak
A kardvívók duplázásai mellett 1936-ban és 1948-ban Elek Ilona révén nõi tõrben is aranyérmet szereztek versenyzõink, aki aztán 1952-ben csak egy bírói "tévedésnek" köszönhetõen maradt le harmadik aranyáról. A magyar kardhegemónia éppen akkor szakadt meg, amikor vívóink a legsikeresebb olimpiai szereplést tudhatták magukénak: 1964-ben Tokióban Pézsa Tibor ugyan még megnyerte az egyénit (ez volt zsinórban a tizenegyedik magyar arany ebben a számban), ám a csapat csak ötödik lett. A japán fõvárosban viszont gyõzött Rejtõ Ildikó és a nõi tõrcsapat, valamint akkor kezdõdött el férfi párbajtõrözõink sikerkorszaka.
Párbajtõr hegemónia...
1964-ben még csak a csapatversenyt nyerték meg, a következõ két ötkarikás játékokon már õk dupláztak, s folytatták a kardvívók sikersorozatát. 1968-ban Kulcsár Gyõzõ míg 1972-ben Fenyvesi Csaba nyerte az egyénit.
A müncheni olimpiát követõen azonban szûkösebb évtizedek következtek. Az 1976-os montreali olimpián még ugyan Tordasi Ildikó révén született egy aranyérem, ám 1980-ban hetvenkét év után elõször maradtak arany nélkül. Los Angelest követõen Szöulban huszonnyolc év után gyõzött újra kardcsapatunk, majd négy évvel késõbb Szabó Bence egyéniben is a dobogó tetejére állhatott, 1996-ban azonban megint arany nélküli év következett.
A legutóbbi két ötkarikás versenyen pedig Nagy Tímea szállította a gyõzelmet a közben 1996-ban a programba kerülõ nõi párbajtõrben. Az elsõ hatvannégy év huszonkilenc aranyérméhez képest azonban harminckét év alatt mindössze ötöt szereztek. És az éremtáblázat elsõ helyérõl a franciák és az olaszok mögé a harmadik helyre csúsztak vissza. Pekingben ideje lenne megint egy sikerkorszakot elkezdeni...
