Egy döntetlen, két győzelem, valamint a nagy rivális montenegróiak szombati veresége után adott volt a lehetőség a magyar csapat előtt, hogy ne kelljen a gólkülönbséget számolni a csoportelsőségért. Igaz, ehhez előbb egy nehezebb (Ausztrália) és egy könnyebb (Kanada) feladat várt a Kemény Dénes szövetségi kapitány által irányított magyar együttesre, szombaton az óceániak elleni összecsapás.
Hiába voltunk támadásban leleményesek és használtuk ki jó százalékkal a lehetőségeinket, védekezésben mindezt sikerült elrontottunk. Nem vettük fel az embereket, blokkolni pedig mintha elfejeltettünk volna. Így hiába voltunk kezdeményezőbbek, az ausztrálok döntetlenre hozták az első negyedet.
A második negyedben előbb Kis Gábor, majd Molnár Tamás is fórból volt eredményes, kétgólos előnyre tettünk szert. Szerencsénkre az ausztrálok támadásban lényegesen pontatlanabbá váltak, így az árnyalatnyit pattogósabb védekezésünk hatástalanította azokat és kapunkban Szécsi is mutatott bravúrt. Miután Biros behúzta Kiss remek passzát, már hárommal mentünk.
A szokatlanul bátor Pietro Figlioli beköszönt ugyan, de az ellentámadásból Varga Dániel elengedett egyet csuklóból, mozdulni nem tudtak a távoli löketre az ausztrálok. A következő magyar támadásnál az öccs, Varga Dénes is hasonlót produkált, mint a testvér. Bár a labda flipperezett egy keveset az ausztrál kezeken, de a lényegen, a gólon ez mit sem változtatott.
A harmadik negyed a határozott, kifejezetten gólra törően játszó Molnár újabb góljával kezdődött. Az ausztrálok változatlanul sokat hibáztak, főként támadásban voltak pontatlanok, de azért Robert Maitland remek ejtéssel mutatta: több van bennük.
Ez a szépségdíjas gól egyben jeladás is volt: a tempóból egy fokot visszavevő magyar csapat nem talált utat az ausztrál kapuig, miközben védekezésünk ismét figyelmetlenné vált. Egy fórt húztak be előbb a riválisok, majd éles szögből is eredményesek tudtak lenni. Háromra jöttek fel az ausztrálok, akik kettőre is meg tudtak volna közelíteni bennünket, de kettős fórból a kapunk fölé pattintottak.
Ami késett az sajnos nem múlt: kettőre olvadt a negyed elején még ötgólos előnyünk. A negyedik negyed kifejezetten izgalmasnak ígérkezett. Együttesünk teljesen leblokkolt, az ausztrálok pedig éltek a játékvezetőktől kapott lehetőségekkel. Valahogy támadásban és védekezésben is a magyar szabálytalankodtak, miközben az ausztrálok elöl-hátul kifejezetten a szabályok adta kereteken belül játszottak.
Jó lett volna a negyedik negyed elején elhozni a labdát, de Madarasra éppen úgy másfél testhosszat vert az ausztrál, mint korábban Birosra. Ez sokkal inkább az ő műfajuk, a vízilabda pedig – elvileg – a miénk.
Madaras ziccerben úszott meg, majd ötméterest érően szabálytalankodtak vele szemben, a büntetőt Biros váltotta gólra. Fontos találat volt. De sajnos a jó kezdést nem követte hasonlóan jó folytatás.
Csak szenvedett együttesünk a fizikailag a brusztos iramot amúgy jól bíró ausztrálokkal szemben, akik négy perccel a vége előtt egy gólra megközelítettek bennünket (12-11).
Kiss Gergely azonban fórból elengedett egy bombát, de aztán Szécsi hiába védett bravúrosan, a kipattanót Kásás nem tudta eltakarítani, abból Ryhs Howden ismét egygólosra csökkentette a különbséget.
A Kiss Gergely által kiverekedett büntetőt aztán Kásás izomból a kapu mellé vágta. Két és fél perc volt még hátra, egygólos volt a magyar előny. Izgalmas volt a hajrá is: előbb Kiss Gergelyt szerelték simán, majd az ausztrál lövés szállt el a magyar kapu mellett.
Már belül voltunk az utolsó percen, amikor Molnár akart büntetőt kiharcolni, de nem fújták be, nem úgy a magyar kiállítást. Az idő szorításában gyorsan szállt kézről-kézre a labda, majd az ausztrálok egy jobbszélről elengedett lövéssel zártak. A kapufáról és Szécsi kezéről a vízre lepattant labda vészesen közeledett a magyar gólterület felé, de a játékvezetők nem fújtak gólt, így nyertünk.
A magyar válogatott megőrizte veretlenségét és a Kanada elleni papírforma sikert követően a női csapathoz hasonlóan plusz pihenőt beiktatva elődöntős lehet. Szükség is van a szabadságra, a medencéből szemmel láthatóan elfáradt, elcsigázott magyar játékosok kászálódtak ki, akiknek mintha a győzelem sem segített volna elfelejteni az átélt izgalmakat és fáradalmakat.
