KEK-siker után: lánykérés, fecskepiszok

– Meddig tartott az ünneplés?

–  Számomra idő előtt véget ért. Még tartott a fieszta a népligeti csarnokban, amikor hazaindultam. Nagyon elfáradtam, főleg idegileg merültem ki, és hát erre még rá is 'töltögettem'. Nyilván az elfogyasztott bor és a pezsgő is közrejátszott abban, hogy éjfél után kezdtem összevissza beszélni, így jobbnak láttam, ha azelőtt elköszönök, mielőtt valakinek megkérem a kezét. A többiek ekkor még javában ünnepeltek.

–  Volt is mit. Különösen, hogy csapata szenzációsan kézilabdázott a visszavágón.

– Fegyelmezetten, taktikusan, egyszóval okosan játszottunk. Ha kellett gyorsítottuk a játékot, és lassítottuk, ha arra volt szükség. Egyesek szerint a színvonal nem verdeste az eget, én ezzel mondjuk nem értek egyet, de azt sem bánom, ha így volt... Nem sziporkázni utaztunk el Alicantébe, hanem azért, hogy elhozzuk a KEK-győztesnek járó trófeát. Most kizárólag az eredmény számított.

– Mi volt a győzelemmel felérő döntetlen kulcsa?

–  Alaposan feljavult a védekezésünk, elsőként ezt emelném ki, továbbá a káprázatos kapusteljesítményt, Pastrovics Melinda pazarul védett. Szurkolóink is nagyon sokat segítettek, remek hangulatot teremtettek Alicantében, az itthoni fogadtatás pedig minden képzelet felülmúlt. Ettől Ferencváros a Ferencváros! Ilyen csodálatos, a klub mellett minden körülmények között kitartó szurkolótábora egyetlen más csapatnak sincs...

–  Mikor gondolta először, hogy megvan a trófea?

–  A szünetben éreztem, ha csak valami nagy maflaságot nem követünk el a második félidő elején, akkor miénk lesz a KEK-győzelem. Az első félidő után 11-10-re vezettünk, tehát ahelyett, hogy közelebb férkőzött volna hozzánk, még jobban eltávolodott az Alicante, közben ugye felére fogyott az ideje. Kollégám a folyatásban kockáztatott, kettős emberfogásra váltott, és ez a malmunkra hajtotta a vizet. Tomori Zsuzsannát otthagyták egy az egyben, hatalmas terület nyílott előtte. Kiabáltam is neki, hogy nehogy eszébe jusson passzolni, hanem oldja meg egyedül, és ő megoldotta. Ezzel együtt, ami azt illeti, nem szereztünk sok gólt, a 23 kevés, hiszen többnyire 30 körül termelünk meccsenként. Ennek azonban most nem volt jelentősége.

–  Csapata mellett a bírókra sem lehetett panasza.

–  Nem, szerencsére. Előzetesen tartottam tőle, hogy a spanyolok egész héten át folytatott hecckampánya miatt esetleg részrehajlóak lesznek a játékvezetők, de nem így volt, abszolút korrekten fújtak a szlovén bírók, egy rossz szavam sem lehet.   

–  Ha már a hecckampányt említette: az ellenfél miképp viselte, hogy elbukott?

–  Edzőkollégám, Angel Sandoval sportszerűen gratulált a kupagyőzelmünkhöz. Bár a meccs előtt akadtak furcsaságok az Alicante részéről, a lefújás után nagyon baráti volt a hangulat, fogadáson vettünk részt a spanyolokkal, koccintottunk velük, és közös fényképek is készültek. 

–  Tartott-e már edzést madárházban?

–  A fecskékre gondol?

– Az alicantei csarnokról kiderült, mindenre alkalmas csak kézilabdameccs megrendezésére nem, és nem feltétlenül az a legnagyobb baj vele, hogy fecskék lakják.

–  A fecskék aranyos állatok, kedvesen repültek a fejünk felett, miközben támadtunk. A piszkukat meg hosszasan takarították a meccs előtt. Egyébként nevetséges, amit a csarnokkérdésben az európai szövetség művel. A Népligetben nem lehetett megrendezni a KEK-döntőt, itt igen, holott az alicantei létesítmény olyan akár egy hosszában félbevágott hangár, s csak az egyik oldalon van lelátó. Ráadásul üvegből van a csarnok teteje. A szombati edzés során arra gondoltam, nagyon megizzadhatunk, és nem csupán az ellenfél miatt. Szerencsére azonban a mérkőzés alatt nem sütött a nap...

–  Édesapja, Elek Gyula mit szólt a sikerhez? Egyedülálló, sporttörténeti bravúr, amit elértek, hiszen apa és fia még sohasem nyerte meg ugyanazt a trófeát ugyanazzal a klubbal.  

–  Éppen emiatt a családunknak különösképpen sokat jelent a KEK-győzelem. Azt nem mondom, hogy nem fogtam fel, mit értünk el, mert nem lenne igaz, de most annyira fáradt vagyok, hogy muszáj pihennem ahhoz, hogy boldog legyek. Édesapám egyébként nagyon örült a sikernek, ő is kijött elénk a repülőtérre, de nem nagyon tudtunk beszélgetni, mert nagy és hangos volt a tömeg. Majd bepótoljuk.

–  A KEK-győzelmet pedig jövőre megismételhetik.

–  Jól lenne, és ha így fejlődünk, akár nagyobb csúcsot is ostromolhatunk a jövőben...